A közös képviselő

Nem árt beszélni erről a szakmáról, mint szakmáról. A rendszerváltozás többek között új foglalkozásokat is hozott. A közös képviselő csak egy ezek között. Az ingatlan ügynök, biztosítási ügynök, marketinges és sorolhatnám sor új fogalmak, szakmák. A korábbi években mindezekre nem volt sem szükség sem igény. Ennek megfelelően képzés és képzett szakember sem. Maradjunk a közös képviselőnél. A társasház mint fogalom sem létezett ezzel a tartalommal ahogy most használjuk. Mi volt? Olyan ház amelyekben öröklakások vannak. A jogintézmény nem alakult ki. A jogi szabályozás a közös tulajdon szabályaira épült. Társasházi törvény nem volt. A korábbi szocialista időszakban államosított bérlakások privatizációjával létrejöttek a klasszikus, mai értelemben vett társasházak. A politikai lépést nem követte a jogi szabályozás, mint oly sok esetben itt sem. A képzettség hiánya drámaian befolyásolta a változásokat. Ügyvédek egyrészt kevesen voltak, másrészt megfelelő szabályozás nélkül és tapsztalatok hiányában nem tudtak segíteni hatékonyan. Így kezdődött el a közös képviseleti munka. Első közös képviselők az IKV által létrejött KFT-k egykori IKV dolgozók lettek. Nem kétséges, hogy volt apparátus és némi tapasztalat a műszaki ügyekben. Miért ne hitték volna el, hogy alkalmasak. Mai napig ők rendelkeznek a legtöbb társasházi megbízással. Akár jól is működhetne, de mégsem ezt látjuk. Sok házat vettem át amelyeket ők kezeltek.  Láttam a munkájukat az átadott iratokból. Az adminisztrációt jól elvégezték. Az apaprátus tette dolgát. Ami a személyes munkát jelenti az már más. A megbízott közös képviselő, nem más mint a kft alkalmazottja, havi fizetésért. Maga érdekei szerint végzi munkáját, ami a fönökének való megfelelést jelenti. Ne hibázzon és a munkát elvégezze. Ez nagyon hasonlatos az egykori pártállami IKV-hoz. Az érdekeltségi viszonyok meghatározóak. Mint mondtam akár működhetne kiválóan is, de mégsem.  Miért ? Hosszan lehetne sorolni az okokat, de nem célom kritikát gyakorolni tevékenységük felett. 

Megjentek a próbálkozók, akik könnyű pénzszerzés reményében vágtak bele. Az összegyűlt pénzekhez hozzáfértek és az ellenőrzés hiányában tették amit tettek.  A visszaélésekhez, csalásokhoz kedvező terepet adott a szabályozatlanság. A bíróságok nem tudtak mit kezdeni a feljelentésekkel, követelésekkel. A követelések érvényesítéséhez szükséges eljárások nem vagy nem megfelelően voltak elvégezve. Megúszták sokan a felelősségrevonást. Sajnos történetek sokasága igazolja ezt. A lassanként kialakuló szabályozás nem követte az élethelyzeteket. A 2003-as társasházi törvény mai napig kevés támpontot ad a jogi megítéléshez. Az élet persze folyamatosan változott. Az emberek a megélt tapasztalatokból a médiából és ismerősöktől halott hírekből kialakítják a véleményüket. A hírek mindíg a negatív, rossz, botrányos eseményeket karolják fel. Amire felkapják a fejüket. Kialkult egy vélemény. A közös képviselő egy szükséges rossz aki elviszi a pénzünket és nem csinál semmit. Mai napig meghatározó, elsőre beugró toposz. A taxisok is ezzel szembesültek a taxis sztrájk után. Pedig csak felhasználta a politika ezt a szakmát, mert nem volt szervezett érdekvédelem mögöttük. Írásomban arra szeretnék rávilágítani, hogy ne fogadjuk el kritikátlanul a közvélekedést. Van lehetőség rá, hogy magunk alakítsuk ki véleményünket. Ma sokkal több információ jut el mindenkihez ami persze nem feltételenül segít. Ez is egy új dolog, amit tanulni kell. A korábbi időszak -remélhetően egyre távolibb- paternalista szemlélete arra szocializálta az embreket, hogy bizzák a rendszerre, államra, pártra a döntéseket. Nem kellett mást tenni, csak elfogadni. Ez akkor sem volt igaz. Ma meg az ellenkezőjét kell tenni. Vállaljanak részt a ház életében. Nem tanítják a hogyant, így nincsenek elképzelések erről. Néhány tanács a hogyan vegyek részt a társasház életében kérdésre. Első és könnyen magvalósítható. Ne legyen közömbös a házban tapasztalható zavaró körülményekkel. Eldobott szemeteket ne rúgjuk arrébb, hanem tegyük a szemetesbe. Ahogy otthon is tennénk. Ha nem ég egy izzó a lépcsőházban szóljon a közös képviselőnek, a takarítónak, lehetőleg udvariasan, ossza meg a tapasztalatot. Apróságok, de az apró dolgok fontosak. Figyeljen a befizetéseire. Ne várja meg ameddig a közös képviselő figyelmezteti. Ha ötlete van az épületben tapasztalt hiányosság megoldására, ossza meg a közös képviselővel. 

Amit a legfontosabbnak gondolok. figyeljenek egymásra. A házban együtt élnek és előbb-utóbb szükségük lesz egymás támogatására. Minden egyszerűbb, ha ismerik egymást. Legtöbbször akkor szólítják meg egymást, amikor beázás van, vagy valami hasonló kellemetlenség.  Ha a közös képviselővel probléma van és le akarják váltani az a másik ok amiért keresik egymást. Nem állítom, hogy nem indokolt olykor egy ilyen lépés. Akkor is segít a kommunikációban, ha tudjuk kikkel lakunk egy házban. Gondolják végig. Számtalan ok szól mellette és nem szól ellene egy sem.  

A közös képviselő írásom tárgya, ezért néhány gondolat amivel zárom a blogot. Induljunk ki abból, hogy magunk miért vállalnánk fel ilyen munkát, ami sok gondot és csekély tisztelet és megbecsülést hoz. Magam sokszor magkapom, hogy bolond vagyok amiért ezt vállalom. Valami ok mégis van. Legtöbben segíteni akarunk másoknak és képesnek érezzük megunkat erre. Tudjuk, hogy nem lesz egyszerű és azt is, hogy nem ebből lehet meggazdagodni. Miért akkor. Talán mégis kapunk néha köszönetet és vannak akik tisztelik a munkánkat. Ők, -mert ők vannak többségben-,  azok akikért mégis megéri.